Join MultiplyOpen a Free ShopSign InHelp
MultiplyLogo
SEARCH

Bullstar Site

Home

WELCOME - KÖSZÖNTELEK KEDVES LÁTOGATÓ

Aug 31, 2007

A 2∞2 ( 2002) New Age zenei együttest ( duót ) 1992 Novemberében hozta létre Randy és Pamela Copus .
A Billboard magazin 2003 ban zenei díjjra jelölte őket olyan nevek közt, mint Yanni, Jim Brickman, George Winston és Enya.



 

Lassabb gépeknél kapcsoljuk ki a HD gombot !

         Bruce Springsteen nem engedélyezte Streets of Philadelphia című dalának magyarnyelvű megjelentetését,
           de a Dusán által írt dalszöveget (A máshol élők városa címmel) olyan jónak tartották, hogy Presser Gábor
új zenét írt hozzá,
          és így 2006-ban megjelentették Presser 12enkettő és Zorán Közös szavakból című lemezén. 
          A magyar dalszöveg nem az angol fordítása, de mindkét dal egy érzékeny társadalmi problémáról szól:
         a reets of Philadelphia az AIDS-betegek, A máshol élők városa a hajléktalanok kitaszítottságáról.
                                                                                                           orrás Wikipédia)


 

 Így énekelt, ülvén, az édes Ősz,                                  Thus sang the jolly Autumn as he sat;
Majd megborzongva felkelt és a dombok                       Then rose, girded himself, and o'er the bleak
Fölött eltűnt, itthagyva drága terhét.                              Hills fled from our sight; but left his golden load

 ---William Blake----                                                                      ---William Blake----

( Ford: Somlyó György)


 

Egy porszem világot jelent
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.

/ William Blake /


 

Egy sírig tartó szerelem ,... egy egész élet, egyetlen dalban. Presser Gábor egy élő legenda , vérbeli dalnok. Dalai mélyről fakadnak, mély értelműek, és mélyen a szívbe markolnak.

 

Lobogó lángok a fekete égen.
Láncait tördeli a Nap
a hajnali szélben.

Hideg, arany íz
ömlik szét a tájon.
Új nap kezdődik a világon.


 

---------- Hungarian and English info : ------------------
Mindannyiunkban van egy gyönyörű virágoskert, a lélek kertje.Minden leckével, amit az élet ad, lélek- kertünk növekszik, és egyre ragyogóbbá válik. A lélek-kertek békéje, fénye és boldogságának illata pedig szétterjed a világban, széltében és hosszában.
/ Sri Chinmoy /
---------------------------------------- -
The garden of a beautiful flower garden, the soul is in everybody. With all lesson, which the life gives,, soul our garden is growing, and becomes increasingly more brilliant.. The peace of the soul gardens, his light and the fragrance of his happiness though spreads in the world.
/ Sri Chinmoy /


VideoJul 26, '08 9:25 AM
for everyone
Tim Janis amerikai zeneszerző a New Age jeles képviselője aki több mint 10 önálló lemezzel és egymillió eladott példány feletti számokkal büszkélkedhet.
Sokan a lélek muzsikusának tartják hazájában, és növekvő a nemzetközi népszerűsége.



Download this and other original video files with Multiply Premium.

Az elfeledettekért ! Azokért akik sohasem fogják látni ezt a munkát.
És azokért akik magányra ítéltettek,vagy magukra lettek hagyva.
És értünk is, akik megfoghatnánk a kinyujtott kezet, legalább is legbelül , lélekben.



Download this and other original video files with Multiply Premium.


Blog EntryMay 16, '08 11:49 AM
for everyone

 

SORSOK

Komló

     Komlóra érve a városban valamiféle népünnepélybe csöppenünk. Mindenütt transzparensek,

    az utcákon  árusok  és harsog  a  zene a  fákra  erősített  hangszórókból.  Arrébb csillogóra

    glancolt versenyautó csodák, a „Mecsek-Raly” kocsijai. A sátrakból korsó csörrenések hallat-

    szanak. Egy közeli öreg  téglaház falánál apró kis széken aszott arcú öreg  ember gubbaszt.

    Előtte összecsukható kis asztalka, roskadásig mindenféle kacattal, régi csecsebecsével láthatóan

    mind személyes darab. Van itt ócska vasaló, biciklicsengő,régi bányászlámpa és még sok-sok

    teljességgel használhatatlan holmi. A rozsdás vackok között kicsiny,bársonyba öltöztetett dobozka

    árválkodik. Felemelem és kíváncsian belekukkantok. Egy apróbb jelvényféle és egy nagyobb,

    kitüntetés formájú valami van benne, piros bársony paplanok közé ágyazva takarosan-frissen

    kifényezve. Óvatosan becsukom és máris tenném a helyére, de magam sem tudom miért,

    a dobozkát kitartva rákérdezek.

      - És ezt hogyért adná?

    Rövidke csend után inkább kérdi mint mondja, szemét mélyen és szemérmesen lesütve .

      - Ötszáz?

    Megindul a kezem, hogy visszategyem a helyére a dobozt, hiszen valójában nem is érdekelt.

    Az öreg felnéz rám és a szemembe nézve fájdalommal teli tiszta tekintettel, halkan megszólal.

     - Na lássa én harminc évig szívtam a szénport a föld alatt ezért. Amit megdolgoztam már rég

    elégették valahol. Nem maradt belőle mára már se füst se-semmi.Most-meg azt a keveset is

    lassan már szégyelleni  kell ami  megmaradt  belőle. -   Szemét nedvesség járja át és apró kis

    könnycsepp csillant meg a nap lemenő fényében. Mint megalázott gyermek, féltőn veszi el

    az asztalkáról a dobozkát, tekintetével végigsimítva rajta.

     

    Motyogok valami köszönés félét és lehajtott fővel, kerülve az öreg tekintetét arrább somfordálok.

    Mérhetetlenül szégyellem magam... Mindannyiunk helyett is.

     

    M. Laurens 2000 - 2012

     

    Utószó

    Oly korban élünk ahol elfeledett szó lett a kétkezi munka, és megfeledkezünk azokról akik

    testükkel és egészségükkel fizettek mások jólétéért.    Ők még őszintén hittek benne,hogy

    másokért  élnek  és  másokért  dolgoznak.    Nekik  köszönhettük  a  kályha melegét télen .

    Mára  már  elfogytak ők is  szép  lassan sorban, és  a  hit  is  a  munka  önzetlenségében !

     



 

 

Komjáthy Jenő: Anyámhoz

( részlet )

 

Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,

Szivedből szeretet s élet szakad;

Nappalodik a szenvedélyek éje,

Meleg sugárként ömlik szét szavad.

 

Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,

Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!

Szivedbe Isten lelke költözött...

Áldott vagy te az asszonyok között!

 


Blog EntryApr 19, '08 12:06 PM
for everyone

 

 

SZÍVEMNEK TEMPLOMA

 

 Van é, még oly szent, mint azon gondolat,

Mely emberi lélekben építne fel templomokat.

Oly templomot, mely kiáll minden próbát,

S nem rázza meg orkán, földrengés az oltárt.

 

Oltárt, mely magosra tör egyenest a kéklő égbe,

 Szívemnek oly nyugalmas templomát remélve.

 Szentélyt, hol barátim körében örökké életben

 Egymás kezét fogjuk majd, habár csak lélekben.

 

Mert szívemnek templomában soha nincs harag,

Örökké megértő csend fogad, isten szép ege alatt.

Látod?  Itt érted is nő minden egyes fűszál, virág,

Érted is bont tavasszal bimbót a rég elszáradt faág.

 

Hallod? Neked is dalol az égen szálló kicsiny madár.

Hozzád is szól picinyke harangja, mely új misére vár.

 Mert hittel hidd, hogy a jó legyőz majd minden gonoszat,

Hogy szívemnek temploma elűz minden egyes rosszat.

 

- M.Laurens    2008   -

 


Megint elment egy legenda. Antal Imre a magyar televíziózás hőskorának és egész eddigi történetének szimbolikus alakja, műsorain, finom humorán, kifogástalan szakmaiságán nemzedékek nőttek fel. Nincs ebben az országban ember - bármilyen korú - aki ne személyes ismerősként tekintett volna rá, ha megjelent a képernyőn. Egyénisége átsütött minden televíziós és filmes produkción, akár a több száz adást megért Szeszélyes évszakokra gondolunk, akár a Halló fiúk! Halló lányok!-ra vagy a számtalan szilveszteri műsorra, játékos vetélkedőre és tévéfilmre, amelyekben szerepelt. Ifjú zongoraművészként ígéretes pálya előtt állt, bejárta a világot, ám az élet és egy betegség mégis úgy hozta, hogy műsorvezetőként alkosson maradandót. Évtizedeken át szerettük, vártuk, hogy feltűnjön a képernyőn, szinte észrevétlenül mindennapjaink részévé vált. Nehéz búcsút vennünk tőle, elfogadni, hogy nem ül többet a Szeszélyes évszakok kanapéján, nem mosolyog ránk, nem mesél több viccet. Halála a magyar televíziózás fájdalmas vesztesége. Nyugodjék békében.
/ Az OKM közleménye Antal Imre halálára /



Download this and other original video files with Multiply Premium.




Download this and other original video files with Multiply Premium.

 

Lomtalanítás

      Minden évben kora ősszel sok más embertársammal együtt, megszabadulunk használhatatlan

    dolgainktól melyek nem férnek már el sehol, csupán a drága helyet foglalják.      Ilyenkor ellepi a

    házak közötti teret a limlomok között guberálók  tömege. Ki kiskocsival, ki furgonnal de van aki

     csak egymaga  kis  szatyorral a  kezében gyűjtögeti a  számára  használhatónak vélt tárgyakat.

     

    Mi is neki veselkedtünk és a régi gyermekheverőt nagy üggyel, bajjal kivonszoltuk a többi

    kacat közé. Fájó szívvel álltunk mellette, hisz  annyi régi,  kellemes  emlék fűződött hozzá, és még

    mindig csinos darabnak számított a kupac ócskaságai között.  Ki ne ismerné  ezt az érzést, amikor

    egy olyan tárgytól kell megválnia, ami a hosszú évek során mindennapjainak része , és gyermeke

    felnőtté cseperedésének tanúja volt.

     

    Már épp indultunk volna vissza, amikor egy megtermett szakállas férfi lépett hozzánk és a heverő

    felé  bökve  bütykös  mutató ujjával ,  mélyről  jövö dohányzástól  érdes  hangján megszólalt.

    - Ezt a jó kis darabot van szívük kidobni? - Alaposan végigmustrálta, megkopogtatta, nyomogatta

    mint holmi lókupec a még  élő portékát,végül  falrengető hangerővel a kupac másik felére kiáltott

          -Anyjuk!!!! -   A megszólított pillanatok alatt ott termet ölében két reklámszatyornyi lim-lommal,

          és már huppant is le a  rugók közé, óriásira méretezett hátsó fertályával, hogy csak úgy nyekkent.

          Kezeit széttárta mintha csak azt mondaná, ez már a miénk. A jobb sorsot megélt, és még mindig

          kifogástalan almazöld huzattal bevont bútordarab, szinte sírt  tömegének  borzalmas terhe alatt.

 

          Ahogy elfordítottam a  tekintetem a rémülettől,  szemem a  közelben  álló könyvkupac  tetején

          kuporgó meghatározhatatlan korú öregúrra  tévedt.      A jobb kort is meglátott szövetkabát, és

           kopottas de mégsem elhanyagolt öltözék, nem  holmi  szedett-vedett guberálóra utalt.

           Jobb oldalán  katonás  rendbe rakott füzetek és iskolai könyvek sorakoztak,  melyeket egy nagy

           kartondobozból komótosan,  egyenként emelgetett ki.    Minden egyes darabot nagy műgonddal

          símogatott   végig, eltüntetvén róluk az ágaskodó szamárfüleket.

 

         - Őt nézi? - Kérdezte a szakállas - Valami  tanáremberféle volt vagy mifene,  aztán-már  nem kelett,

          kidobták hát  Őt is.  A felesége is meghalt, osztán  el kezdett inni.   Most-meg mindenhová velünk jár.

          De nem ért ez a guberáláshoz sem ! - teszi hozzá, és nagyot legyintve a földre köp.

 

          Ősszel korán sötétedik, és én a kutyámat sétáltatva ismét a lomok mellett haladok el.

          Talán a kíváncsiság vitt ismét a lomok felé,  talán csak látni akartam még egyszera kis heverőt

          búcsúzás képen.       Az utcai lámpákat is mind felgyújtották már, és az eső isszemerkélni kezdett

          csendesen, picinyke csillagocskákat rajzolva apró vízcseppekből a nedves fűszálak csócsára.

          A heverőnek és a szakállasnak, már híre pora sincsen.        A maradékok közt néhányan még

          matatnak itt-ott ,    botokkal piszkálva az egyre jobban nedvesedő holmit.

    Ám az öreg még mindig ott ücsörög a szétválogatott könyvek és füzetek között.   Az orrán,

    csomagoló spárgával megerősített aranykeretes  szemüveget  visel.    A kezében egy piros

    címkés iskolai füzetet  tart  kissé megbillentve, hogy a lámpa fénye megvilágítsa a lapokat.

    Elmélyülten  böngészi  a nedvességtől  elmosódó betűket, néha még a szája is járni látszik,

    mintha csak felolvasna önmagában.   

    Az arcán végtelen megnyugvás, ahogyan időnként egy-egy szónál  a szeme is mosolyog.

    Ügyet sem vet az őt körülvevő világra, szemlátomást megelégedett és végre.... BOLDOG!

     

                                                                                   M.Laurens   ( 2004  &  2008 )

 

 

 

 



VideoFeb 3, '08 6:26 AM
for everyone


BULLSTAR MOVIE




Download this and other original video files with Multiply Premium.

Homokozó

 

     Hét ágra süt a nap, kezemben egy nagy tölcsér fagylalttal a közeli játszótér árnyas padjai felé veszem az irányt.  

     A  homokozóban  két  ötéves  forma   kislány  süti szorgalmasan  a homok pogácsákat,  nagy  ügybuzgalommal

    paskolva a homokformákat.  A szemközti árnyas padon két hölgy társalog , időnként rá-rá pillantva a gyerekekre.

  A szőke kislány, aki a kis szeplős vöröskének adogatja a sütiket szinte megállás nélkül, csicsereg.

 - Tudod az én anyukámnak , sokszor  kell elmenni esténként , hogy apukát szerezzen nekem - mondja oktatólag pillantva a vöröskére. - A múlt hónapban már két apukám is volt, és mindegyik hozott nekem valamit.  Most az a bácsi az apu , akinek az a nagy piros autója van ott ! - ujjacskájával a távolba bök , szinte  fel sem nézve a nagy munkából. - Anyu azt mondta, ha jó leszek, és nem hisztizek, akkor megtartjuk a bácsit, mert a bácsi nagyon jó az anyuval és nekem is vett egy nagy macit.     És te?    - Teszi fel a nagy kérdést , sokatmondó pillantással játszótársára.   A kis vörös kicsit elbizonytalanodik , majd  a vállát felhúzva  és lebiggyesztet ajkakkal, válaszol.

 - Nekem nem olyan szép az anyukám, mint neked.  Nekünk még csak a régi apukánk van odahaza!

                                                                                                          M. Laurens 2004


Pages:123
© 2012 Multiply · English · About · Blog · Terms · Privacy · Corporate · Advertise · API · Help · Sitemap

Template design - Copyright © 2005 Sam Royama All rights reserved.